Vasárnap London.
Kb. ez volt az útvonal, de nem mindenütt pontos....
http://www.gmap-pedometer.com/?r=4305347
Busszal mentünk, mert az volt a legolcsóbb. Az a Victoria Coach Station-ra megy, amit az utcákon csak hanyagul V'tria-nak írtak. Reggel 7:40-kor ment a busz és mivel 3 km-re van a helyi buszállomás nagyon korán kellett volna kelnünk. Szerencsére Helen mondta, hogy úgyis fent szokott lenni olyankor, úgyhogy kivisz.
A londoni állomás elég félelmetes. Külön van egy leszálló rész, ami tele volt a bőrszínükben az angoloktól jelentősen eltérő várakozó népcsoportokkal. A busz út meg a maga 1 óra 40 percével hosszú. 70 perccel hosszabb, mint a vonat. Cserébe nincs messze a belváros.
Első utunk a királynőhöz vezetett, hogy teázzunk egyet, de mivel sejtettünk, hogy ilyen korán még nem tud minket fogadni, odafele bedobtunk egy kávét. Körbenéztünk a Buckingham palota előtt a téren, meg a mellette lévő parkban, ami a sok esőre való tekintettel igen csak zöld volt. Itt is sok a mókus, de nagyon gyorsak is, úgyhogy nem annyira sikerült őket lefotózni... Megnéztünk egy csomó szobrot, meg épületet. Trafalgar tér, meg a Nelson admirális, aztán a lovasság épülete, ahol lovakat nem láttunk. Aztán átvándoroltunk a Nemzeti Galériába. Oda be is mentünk. Amúgy maga a belépés ingyen van, de kivannak rakva ilyen nagy perselyek, hogy kérik, hogy adakozzunk. Persze ha nagyon zavarban lennénk, segítenek is, szóval ráírják, hogy mennyit is kéne beledobni. Ott elvoltunk két órát, megismertük az olasz 15 sz.-i festészetet és mire Van Gogh-hoz értünk már kellően tele volt a fejünk képekkel, nade sebaj. Láttunk mindent!
Utána elmentünk a Covent Market-hez (amit rosszul jelöltem a térképen) és ott meghallgattunk egy bácsit, aki U2-t gitározott, aztán mivel már elég hamar elfogyott az otthonról hozott hamuban sült pirítós, elkezdtünk kaját keresni. Elsősorban az 5*-os éttermeket néztük, de végül mégis egy indiai-kínai-pakisztáni-arab-lengyel-zsidó étkezdébe kerülünk, ahol tradicionális angol ételeket kínáltak, így ettünk ott valami indiai cuccot, meg ilyen KFC-s kaját. Szereztünk kávét is.
Tele pocakkal azért sokkal jobb volt már benézni a China Town-ba, mert itt minden ablakban sült kacsák forogtak. Persze sok kínai is volt, meg sok kínai nyelvű újság. Rengeteg turistával. Az amerikai filmek lepusztult kínai negyedétől nagyon messze volt. Csak sok szemét volt. Utána a Soho-ba mentünk, de persze azért az sem a régi. Legalább a házak szépek voltak itt és rendes sikátorokat is láttunk, füstölgő kis kéményeket és hangulatos (drága) kocsmákat.
Amúgy az egész Londonban az volt a legjobb, hogy Kata tudta mi hol van és mondta, hogy neki a látványosságokból egyszer elég volt, így ő tudta nézni a szép házakat, autókat, apróságokat, amíg én csak ámultam-bámultam a soha nem látott nagyváros forgataga előtt. Még szerencse, hogy február van, nyáron amikor még többen vannak, tuti nem bírnám ki azt a tömegnyomort. Így jutottunk el a Leicester térre, ahol mozik voltak. Szép nagyok, meg minden, csak felvolt turva a tér a 2012-es olimpia miatt, úgyhogy nem sokat láttunk, mentünk tovább az Oxford street-re, ahol sok-sok bolt volt, meg mégtöbb ember. Itt kezdett kicsit már sötétedni, meg a buszunk miatt is elkezdtünk izgulni. Szóval kicsit kiléptünk, de megnéztük a Piccadilly teret, ahol cirkusz, meg sok reklám volt, lesétáltunk a Big Ben-hez és ott álldogáltunk kicsit a hídon. Néztük a vizet, meg az embereket. Itt voltak amúgy még más magyarok (meg a National Galery-ben).
Itt még körbenéztünk, aztán irány a buszpályaudvar. Ott rengetegen voltak, de ketté osztották a társaságot, mert előre tudták, hogy sokan leszünk és így direkt két buszt küldtek. 80 perc alatt itthon voltunk a városban és 40 perc séta után gyors vacsi, majd TV nézés Kevinnel és Helennel.
Én nagyon élveztem a napot. Remélem Kata is :):):)
Kb. ez volt az útvonal, de nem mindenütt pontos....
http://www.gmap-pedometer.com/?r=4305347
Busszal mentünk, mert az volt a legolcsóbb. Az a Victoria Coach Station-ra megy, amit az utcákon csak hanyagul V'tria-nak írtak. Reggel 7:40-kor ment a busz és mivel 3 km-re van a helyi buszállomás nagyon korán kellett volna kelnünk. Szerencsére Helen mondta, hogy úgyis fent szokott lenni olyankor, úgyhogy kivisz.
A londoni állomás elég félelmetes. Külön van egy leszálló rész, ami tele volt a bőrszínükben az angoloktól jelentősen eltérő várakozó népcsoportokkal. A busz út meg a maga 1 óra 40 percével hosszú. 70 perccel hosszabb, mint a vonat. Cserébe nincs messze a belváros.
Első utunk a királynőhöz vezetett, hogy teázzunk egyet, de mivel sejtettünk, hogy ilyen korán még nem tud minket fogadni, odafele bedobtunk egy kávét. Körbenéztünk a Buckingham palota előtt a téren, meg a mellette lévő parkban, ami a sok esőre való tekintettel igen csak zöld volt. Itt is sok a mókus, de nagyon gyorsak is, úgyhogy nem annyira sikerült őket lefotózni... Megnéztünk egy csomó szobrot, meg épületet. Trafalgar tér, meg a Nelson admirális, aztán a lovasság épülete, ahol lovakat nem láttunk. Aztán átvándoroltunk a Nemzeti Galériába. Oda be is mentünk. Amúgy maga a belépés ingyen van, de kivannak rakva ilyen nagy perselyek, hogy kérik, hogy adakozzunk. Persze ha nagyon zavarban lennénk, segítenek is, szóval ráírják, hogy mennyit is kéne beledobni. Ott elvoltunk két órát, megismertük az olasz 15 sz.-i festészetet és mire Van Gogh-hoz értünk már kellően tele volt a fejünk képekkel, nade sebaj. Láttunk mindent!
Utána elmentünk a Covent Market-hez (amit rosszul jelöltem a térképen) és ott meghallgattunk egy bácsit, aki U2-t gitározott, aztán mivel már elég hamar elfogyott az otthonról hozott hamuban sült pirítós, elkezdtünk kaját keresni. Elsősorban az 5*-os éttermeket néztük, de végül mégis egy indiai-kínai-pakisztáni-arab-lengyel-zsidó étkezdébe kerülünk, ahol tradicionális angol ételeket kínáltak, így ettünk ott valami indiai cuccot, meg ilyen KFC-s kaját. Szereztünk kávét is.
Tele pocakkal azért sokkal jobb volt már benézni a China Town-ba, mert itt minden ablakban sült kacsák forogtak. Persze sok kínai is volt, meg sok kínai nyelvű újság. Rengeteg turistával. Az amerikai filmek lepusztult kínai negyedétől nagyon messze volt. Csak sok szemét volt. Utána a Soho-ba mentünk, de persze azért az sem a régi. Legalább a házak szépek voltak itt és rendes sikátorokat is láttunk, füstölgő kis kéményeket és hangulatos (drága) kocsmákat.
Amúgy az egész Londonban az volt a legjobb, hogy Kata tudta mi hol van és mondta, hogy neki a látványosságokból egyszer elég volt, így ő tudta nézni a szép házakat, autókat, apróságokat, amíg én csak ámultam-bámultam a soha nem látott nagyváros forgataga előtt. Még szerencse, hogy február van, nyáron amikor még többen vannak, tuti nem bírnám ki azt a tömegnyomort. Így jutottunk el a Leicester térre, ahol mozik voltak. Szép nagyok, meg minden, csak felvolt turva a tér a 2012-es olimpia miatt, úgyhogy nem sokat láttunk, mentünk tovább az Oxford street-re, ahol sok-sok bolt volt, meg mégtöbb ember. Itt kezdett kicsit már sötétedni, meg a buszunk miatt is elkezdtünk izgulni. Szóval kicsit kiléptünk, de megnéztük a Piccadilly teret, ahol cirkusz, meg sok reklám volt, lesétáltunk a Big Ben-hez és ott álldogáltunk kicsit a hídon. Néztük a vizet, meg az embereket. Itt voltak amúgy még más magyarok (meg a National Galery-ben).
Itt még körbenéztünk, aztán irány a buszpályaudvar. Ott rengetegen voltak, de ketté osztották a társaságot, mert előre tudták, hogy sokan leszünk és így direkt két buszt küldtek. 80 perc alatt itthon voltunk a városban és 40 perc séta után gyors vacsi, majd TV nézés Kevinnel és Helennel.Én nagyon élveztem a napot. Remélem Kata is :):):)
Apa fényképzetem neked olyan robogóst, aki az utcákat tanulja, hogy taxis lehessen:
LONDON BABY!ugye végig mindenről mi jutottunk eszedbe Kat?:)
VálaszTörlésHát persze! csak Veletek kicsit naposabb volt az idő:)
VálaszTörlés