Nem írtunk eddig, mert nem sok minden történt, illetve amikor történt, akkor meg azért nem tudtunk írni, mert nem volt időnk rá:)
Azért írtam 24-ét, mert arról fog szólni leginkább a bejegyzés, de azért más is lesz benne.
Április 1-én átmegyünk az Old Hall-ba, amit már régen kinéztünk magunknak, de most végre le is lett fixálva:) Előreláthatólag két hetet maradunk ott.
Kedden jött egy építésznő, Sarah, meg segítője, Zoli. Igen, a srác magyar volt:) Zoli munkája olyasmi, hogy a nap 24 órájában rendelkezésre áll, ha kell valami. Ez általában a sofőrködésben nyilvánult meg, meg van valami betegsége Sarahnak, ami miatt időnként elájul, és ilyenkor nem árt, ha ott van a Zoli. Csak egy estét maradtak, mert valami felújítást és bővítést akar a community és ezért volt itt az építész. De kedden sokat beszélgettünk a magyar sráccal, akinek nem hosszútávú terve maradni, mert nem szereti, ha nincs nap:) Úgyhogy nyárra már elmegy másfele.
Szerdán pedig jött egy másik önkéntes, Chris, aki angol. Szőke, bongyori hajú, 26 éves és utazgat összevissza, mert nem tudja eldönteni, mit csináljon. Előtte művészetet tanult egy egyetemen (majd a képről ki lehet találni, hogy melyiken:)), és felemás zoknikat hord. Legalábbis két napból kettőn ez volt:).
Csütörtökön vele dolgoztunk már a kertben (a heti kerti munka egyébként nem volt túl izgalmas, a metszésből keletkezett fákat gyűjtöttük halomra). De tegnap kiszedtünk egy fát a földből!
Kevin azt mondta, hogy ez egy heti munkánk lesz, meg hogy nem kell sietni (és két teaszünetet is elrendelt nekünk:)) , de azért sikerült befejezni délelőtt. És ilyen munkánál nem is fáztunk:)
Délután azért már kabátban kellett sétálni menni. Ma megtanultam az agyag, sár, balta, vág (clay, mud, axe, chop) szavakat:) Chris szörnyen meglepődött, hogy csak a délelőtt kell dolgozni, mondta, hogy nem készült ilyen sok szabadidőre és azt se tudja mit kezdjen vele:)
Szóval délután sétáltunk egyet, elmentünk Milton Keynes Village-be, mert azt reméltünk, találunk ott valami óváros szerű részt is, ami nem annyira sikerült. Csak egy régiesen kinéző pubot találtunk, így hát oda kellett betérnünk:) Velünk jött Chris is, így egész délután angolul folyt a társalgás, ami hát nem kicsit fárasztó. De jó sok mindenről beszéltünk, az oroszországi gázfüggőségünktől kezdve a sör hőmérsékletéig minden előjött. Furcsa lehet azért neki is, hogy egész délután töredező angolsággal beszélünk hozzá. Meg sokszor azért is mondunk baromi lényegtelen dolgokat, mert mi élvezzük, hogy azt is angolul mondjuk:) Majd még kiderül, hogy mennyire türelmes:) Egyelőre nagyon barátságos volt, meg érdeklődő. (majd Áron berak egy pubos képet). Megkérdeztem tőle, hogy ők használják-e egyáltalán elő beszédben a "past perfect"-et (ez egy számomra megfoghatatlan angol igeidő, és erre azt mondta, hogy ő igazából azt se tudja, hogy mi az, mert nekik nincs nyelvtan órájuk a suliban. Csak azt tudja megmondani, hogy egy mondta helyes-e vagy nem, de azt nem tudja megmondani, hogy miért nem. Érdekes, bár lehet hogy ezzel mi is kicsit így lennék, ha tőlünk kérdeznének valami magyar nyelvtant, hogy mikor kell használni. És helyesírásra se tanultak soha szabályokat, csak sok esszét írtak, amit aztán a tanár kijavított és ezzel tanultak.
Hazafele nem lehetett nem lefényképezni a naplementét a tó fölött. Nem biztos, hogy túl izgalmas, de azért megmutatom Nektek:
Este a vacsinál már képtelenek voltunk odafigyelni miről beszélnek, annyira lefáradt az agyunk addigra. A vacsora "Red Dragon Pie" volt, ami nagyon jól hangzik elsőre, de kiderült hogy ez egy vega étel, ami főként babból és krumpliból áll. Este azért én jobban vágytam egy kis húsra:)
Azért írtam 24-ét, mert arról fog szólni leginkább a bejegyzés, de azért más is lesz benne.
Április 1-én átmegyünk az Old Hall-ba, amit már régen kinéztünk magunknak, de most végre le is lett fixálva:) Előreláthatólag két hetet maradunk ott.
Kedden jött egy építésznő, Sarah, meg segítője, Zoli. Igen, a srác magyar volt:) Zoli munkája olyasmi, hogy a nap 24 órájában rendelkezésre áll, ha kell valami. Ez általában a sofőrködésben nyilvánult meg, meg van valami betegsége Sarahnak, ami miatt időnként elájul, és ilyenkor nem árt, ha ott van a Zoli. Csak egy estét maradtak, mert valami felújítást és bővítést akar a community és ezért volt itt az építész. De kedden sokat beszélgettünk a magyar sráccal, akinek nem hosszútávú terve maradni, mert nem szereti, ha nincs nap:) Úgyhogy nyárra már elmegy másfele.
Szerdán pedig jött egy másik önkéntes, Chris, aki angol. Szőke, bongyori hajú, 26 éves és utazgat összevissza, mert nem tudja eldönteni, mit csináljon. Előtte művészetet tanult egy egyetemen (majd a képről ki lehet találni, hogy melyiken:)), és felemás zoknikat hord. Legalábbis két napból kettőn ez volt:).
Csütörtökön vele dolgoztunk már a kertben (a heti kerti munka egyébként nem volt túl izgalmas, a metszésből keletkezett fákat gyűjtöttük halomra). De tegnap kiszedtünk egy fát a földből!
Kevin azt mondta, hogy ez egy heti munkánk lesz, meg hogy nem kell sietni (és két teaszünetet is elrendelt nekünk:)) , de azért sikerült befejezni délelőtt. És ilyen munkánál nem is fáztunk:)
Délután azért már kabátban kellett sétálni menni. Ma megtanultam az agyag, sár, balta, vág (clay, mud, axe, chop) szavakat:) Chris szörnyen meglepődött, hogy csak a délelőtt kell dolgozni, mondta, hogy nem készült ilyen sok szabadidőre és azt se tudja mit kezdjen vele:)
Szóval délután sétáltunk egyet, elmentünk Milton Keynes Village-be, mert azt reméltünk, találunk ott valami óváros szerű részt is, ami nem annyira sikerült. Csak egy régiesen kinéző pubot találtunk, így hát oda kellett betérnünk:) Velünk jött Chris is, így egész délután angolul folyt a társalgás, ami hát nem kicsit fárasztó. De jó sok mindenről beszéltünk, az oroszországi gázfüggőségünktől kezdve a sör hőmérsékletéig minden előjött. Furcsa lehet azért neki is, hogy egész délután töredező angolsággal beszélünk hozzá. Meg sokszor azért is mondunk baromi lényegtelen dolgokat, mert mi élvezzük, hogy azt is angolul mondjuk:) Majd még kiderül, hogy mennyire türelmes:) Egyelőre nagyon barátságos volt, meg érdeklődő. (majd Áron berak egy pubos képet). Megkérdeztem tőle, hogy ők használják-e egyáltalán elő beszédben a "past perfect"-et (ez egy számomra megfoghatatlan angol igeidő, és erre azt mondta, hogy ő igazából azt se tudja, hogy mi az, mert nekik nincs nyelvtan órájuk a suliban. Csak azt tudja megmondani, hogy egy mondta helyes-e vagy nem, de azt nem tudja megmondani, hogy miért nem. Érdekes, bár lehet hogy ezzel mi is kicsit így lennék, ha tőlünk kérdeznének valami magyar nyelvtant, hogy mikor kell használni. És helyesírásra se tanultak soha szabályokat, csak sok esszét írtak, amit aztán a tanár kijavított és ezzel tanultak.
Hazafele nem lehetett nem lefényképezni a naplementét a tó fölött. Nem biztos, hogy túl izgalmas, de azért megmutatom Nektek:
Este a vacsinál már képtelenek voltunk odafigyelni miről beszélnek, annyira lefáradt az agyunk addigra. A vacsora "Red Dragon Pie" volt, ami nagyon jól hangzik elsőre, de kiderült hogy ez egy vega étel, ami főként babból és krumpliból áll. Este azért én jobban vágytam egy kis húsra:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése