A heti munka még mindig a festegetés.
Kedden vacsira, mivel "csináld magad" nap volt, csináltunk paprikás krumplit persze kolbász nélkül. De azért finom lett:) Ma ebédkor Jonathan pitába rakva ette a maradékot.
Tegnap volt egy lelkinap, amire mi is elmentünk, és nem csak azért, mert nem kell később ledolgozni:) Misével kezdődött a nap, aminek a szövegét nem igazán értettük. Nem tudom, hogy írtuk-e már, de ebben a templomban a "béke veled" kézfogásos résznél mindenki kimegy a padok közti folyosóra és mindenki kezet fog mindenkivel. Bár ez lehet hogy azért van, mert nincs tömve a templom. Most 20-an voltunk a misén, de amikor kétszer ennyien voltunk, akkor is ez volt. Mise után volt egy óra csendes elmélkedés, amit sétálva is el lehetett tölteni. Utána Jonathan beszélt valamennyit, aztán ebéd, megint elmélkedés, beszéd, elmélkedés és záró imádkozás a templomban. Jó volt a lelkinap, csak egy idő után már nem tudtam min gondolkodni, mivel a festés miatt általában így is gondolkodok napi 3 órát, a beszédek meg nem voltak számomra túl ispirálóak, már amennyit értettem belőlük:) Az egyik az imádkozásról szólt, hogy mit is várunk az imádkozástól, meg mit kéne várnunk.
Hétfőn jött egy német srác, Dominik. Nem tudjuk pontosan mit csinál, a Newport Pagnell-i templomban dolgozik, de ő sem tűnik túlzottan pap-szerűnek. Nem nagyon látjuk, de nem is nagyon beszélgettünk még vele, mivel a angolja egy összefüggő dörmögésnek hallatszik csak, legalábbis számomra. Az itteni angolok azért megértik:)
Majd este ír Áron a hétfőről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése