Az utazás nem alakult túl egyszerűen, az utolsó nap jutott eszünkbe, hogy pl. más a konnektor felépítése Angliában, mint otthon, így Dávid és Emese segítsége nélkül még mindig csak itt ülnénk és pislognánk laptop nélkül :)
Reggel 3:05-kor keltünk Tercsimamánál és kigyalogoltunk a Tímár utcai buszmegállóba, ahol felvett Örs. Valahogy már itt éreztem, hogy a táskáink nem éppen sétálgatós utazásra lettek pakolva, node sebaj. A Flóriánon 4-kor felvettük Esztert és irány a reptér. Szomorúan tapasztaltuk, hogy a Ferihegy 1 mellett található ingyenes "parkolót" a leleményes Airport Zrt. simán lezáratta, így Örsnek új helyet kellett keresni, amíg mi becsekkoltunk. Amikor odaértünk vettük észre azt is, hogy rengeteg magyar van, aki szeret korán kelni, így aztán 124.-nek kerültünk sorra. (20 és 21 kilósak táskák). Aztán átslattyogtunk a beszállókapuhoz. Olyan hamar telt az idő, hogy búcsúzkodásra, alig maradt, úgyhogy mentünk is. Persze az övemet nem vettem le a belépésnél, így egy jóképű biztonsági őr megtapogathaott :) A repülőre az utolsó transzport busszal mentünk ki (ez a mi szerencsénk...), de Kata ügyesen talált egy ablak melletti és szárny előtti helyet. A felszállás gyönyörű volt. Budapest utcái húzódtak alattunk, miközben a nap már vörösre festette a horizontot. Kicsit kanyarogtunk és nem tudtuk, hogy szabad fényképezni, így nem tettük, csak kicsit feljebb.
Átrepültünk a hófödte hegycsúcsok felett, ami nekem iszonyatosan tetszett. Láttam egy sípályát is az erdőbe bevágva, alatta kis házakkal.... annyira szép volt.
Leszállás után kezdődtek az izgalmak. Találkoztunk a londoni repülőtér személyzetével, akik 75%-ban arabok, ill. négerek voltak.
A buszhoz kiérve már csak integetni tudtunk a 8:25-ösnek, így kárpótlásul megittunk egy reptéri kávét és feltérképeztük a lehetőségeket, közben a 9:15-ösre megvettük a jegyeket. Kicsit késve érkeztünk Milton Keynesbe, a buszpályudvarra, ahol ilyen "red road"-okon indultunk el gyal
og (ezek bicikli utak). Annyi van belőlük ebben a kisvárosban, mint a teljes budapesti hálózat. Persze épp most zárták le a nekünk kellő utat és kellő tájékoztatás hiányában tettünk egy kis kitérőt a sárban. Végül találtunk egy elkerülő utat, amiről átvágva egy két út menti réten Kata közbenjárásával megtaláltuk az épületet. Egy elég lassú és halk bácsi fogadott minket, de megmutatta az egész házat, meg a szobánkat. Szép babarózsaszín. Aztán ebédeltünk. Tészta és valami íztelen szószok voltak, de biztos nagyon egészséges volt :)
Délután aludtunk, majd este elkísértük az előző bácsit boltba, hogy lássuk a local centert. Vacsi nem volt közös, így pizzát kaptunk, mi önkéntesek és egy ittlakó nem helyi, akit Sam-nek hívnak és Dél-Afrikából jött. Ilyen NBA játékosnak tűnik, de állítólag valami pap. Az idő nagyon szépen alakult, napos volt, csak este hűlt le kicsit.
Reggel 3:05-kor keltünk Tercsimamánál és kigyalogoltunk a Tímár utcai buszmegállóba, ahol felvett Örs. Valahogy már itt éreztem, hogy a táskáink nem éppen sétálgatós utazásra lettek pakolva, node sebaj. A Flóriánon 4-kor felvettük Esztert és irány a reptér. Szomorúan tapasztaltuk, hogy a Ferihegy 1 mellett található ingyenes "parkolót" a leleményes Airport Zrt. simán lezáratta, így Örsnek új helyet kellett keresni, amíg mi becsekkoltunk. Amikor odaértünk vettük észre azt is, hogy rengeteg magyar van, aki szeret korán kelni, így aztán 124.-nek kerültünk sorra. (20 és 21 kilósak táskák). Aztán átslattyogtunk a beszállókapuhoz. Olyan hamar telt az idő, hogy búcsúzkodásra, alig maradt, úgyhogy mentünk is. Persze az övemet nem vettem le a belépésnél, így egy jóképű biztonsági őr megtapogathaott :) A repülőre az utolsó transzport busszal mentünk ki (ez a mi szerencsénk...), de Kata ügyesen talált egy ablak melletti és szárny előtti helyet. A felszállás gyönyörű volt. Budapest utcái húzódtak alattunk, miközben a nap már vörösre festette a horizontot. Kicsit kanyarogtunk és nem tudtuk, hogy szabad fényképezni, így nem tettük, csak kicsit feljebb.
Átrepültünk a hófödte hegycsúcsok felett, ami nekem iszonyatosan tetszett. Láttam egy sípályát is az erdőbe bevágva, alatta kis házakkal.... annyira szép volt.Leszállás után kezdődtek az izgalmak. Találkoztunk a londoni repülőtér személyzetével, akik 75%-ban arabok, ill. négerek voltak.
A buszhoz kiérve már csak integetni tudtunk a 8:25-ösnek, így kárpótlásul megittunk egy reptéri kávét és feltérképeztük a lehetőségeket, közben a 9:15-ösre megvettük a jegyeket. Kicsit késve érkeztünk Milton Keynesbe, a buszpályudvarra, ahol ilyen "red road"-okon indultunk el gyalog (ezek bicikli utak). Annyi van belőlük ebben a kisvárosban, mint a teljes budapesti hálózat. Persze épp most zárták le a nekünk kellő utat és kellő tájékoztatás hiányában tettünk egy kis kitérőt a sárban. Végül találtunk egy elkerülő utat, amiről átvágva egy két út menti réten Kata közbenjárásával megtaláltuk az épületet. Egy elég lassú és halk bácsi fogadott minket, de megmutatta az egész házat, meg a szobánkat. Szép babarózsaszín. Aztán ebédeltünk. Tészta és valami íztelen szószok voltak, de biztos nagyon egészséges volt :)Délután aludtunk, majd este elkísértük az előző bácsit boltba, hogy lássuk a local centert. Vacsi nem volt közös, így pizzát kaptunk, mi önkéntesek és egy ittlakó nem helyi, akit Sam-nek hívnak és Dél-Afrikából jött. Ilyen NBA játékosnak tűnik, de állítólag valami pap. Az idő nagyon szépen alakult, napos volt, csak este hűlt le kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése