Február 27.

Az időjárásra való tekintettel az volt a terv, hogy elbuszozunk a környékre és jól érezzük magunkat Milton Keynes egy szebb és élettel telibb városrészében. Ha valami régit és szépet akarsz látni, akkor itt csak rá kell nézni a térképre és ahol nem # alakja van az utcáknak, az bingó! Megnéztük azért mit ajánlanak a nappaliban lévő prospektusok, meg mit mutat a google earth, aztán megnyugodva reggeliztünk. Már ekkor gyanút kellett volna fogni, hiszen Kevin reggelinél megjegyezte, hogy nem annyira szép rész Bletchley és a mellette lévő Fenny Stratford is csak egészen kicsi, de legalább szép rész (ez így hangzott: "ma Bletchley-be szeretnénk menni" Kevin "Miért???"). Odafele az 1-es busz körbe kanyargott a fél városon, 40 percet ment, így azt is láttuk, nem sok érdekes van az úton, majd megállt egy busz parkolóban, ami leginkább Kőbánya városközpontjára hasonlított és innen 3 perc után értünk el a szebb városrészbe.

Itt leszálltunk és eleinte még az időjárás is kegyes volt, hűvös, de napos idő fogadott, később viszont konstatáltuk, hogy mivel vasárnap van és az olasz városrészbe érkeztünk, minden zárva és maximum katolikus misét hallgathatunk, olaszul. Megnéztük a várost átszelő Grand Canalt és visszamentünk Bletchleybe, ahol elvileg valami II VH-s kódfejtő múzeum van, de mivel ezt a parkot meg sem találtuk és az eső is igencsak elkezdett esni, úgy döntöttünk, hogy láttunk mi már elég számítógépet életünkben, inkább a környék szépségeit nézzük meg. Ez abból állt, hogy kutyaház nagyságú házakat és bokáig érő szemetet kerülgettünk és eljutottunk olyan helyekre is, ahol már saját autója sem volt az embereknek. Ez ám a városnézés. Itt aztán tényleg elkezdett esni az eső, szóval gyorsan kerestünk (és találtunk) 5 Ł-t a földön, meg egy kocsmát és délben beültünk elinni a pénzünket :)

Mikor úgy láttuk kicsit kevésbé esik az eső arra jutottunk, kicsit inkább sétálva megyünk, aztán ha nagyon elfáradunk, majd keresünk valahol egy buszt... Leginkább a csatorna mellett sétáltunk, mert az egészen elvezet minket a Willen tóhoz, ami már 2-3 km-re van itthontól.

Végül rájöttünk, hogy jó móka ez a séta, azért is, mert legalább szép városrészekbe botlottunk bele, ami kicsit feldobta az amúgy sem rossz kedvünket, de így legalább halál éhesen és fáradtan estünk be a vacsira, ahol sült hús volt krumplival és zöldségekkel.

Vegetáriánusoknak pedig vega sült. Ennek olyan íze volt, mint egy rosszul sikerült szafaládénak. Este még átmentünk Kevinhez és Helenhez TV-zni, majd hétfő reggel várt a munka, ami Katának üvegház takarítás volt, Chrisnek meg nekem pedig egy másik fa kiásása, aminek a gyökerei függőlegesen lefele nőttek az agyagos sárban és legnagyobb örömünkre a komposzt mellett volt, így szagokkal is elvoltunk látva...bár Chris örült, mert szerinte olyan illata volt, mint a Cidernek.

Február 26.

Rájöttem, hogy szeretek állatokat fotózni. Akikkel sétáink során találkozunk:

(Majd egyszer lefotózom az autók tetején heverő macskákat is:))

Február 24.

Nem írtunk eddig, mert nem sok minden történt, illetve amikor történt, akkor meg azért nem tudtunk írni, mert nem volt időnk rá:)
Azért írtam 24-ét, mert arról fog szólni leginkább a bejegyzés, de azért más is lesz benne.
Április 1-én átmegyünk az Old Hall-ba, amit már régen kinéztünk magunknak, de most végre le is lett fixálva:) Előreláthatólag két hetet maradunk ott.
Kedden jött egy építésznő, Sarah, meg segítője, Zoli. Igen, a srác magyar volt:) Zoli munkája olyasmi, hogy a nap 24 órájában rendelkezésre áll, ha kell valami. Ez általában a sofőrködésben nyilvánult meg, meg van valami betegsége Sarahnak, ami miatt időnként elájul, és ilyenkor nem árt, ha ott van a Zoli. Csak egy estét maradtak, mert valami felújítást és bővítést akar a community és ezért volt itt az építész. De kedden sokat beszélgettünk a magyar sráccal, akinek nem hosszútávú terve maradni, mert nem szereti, ha nincs nap:) Úgyhogy nyárra már elmegy másfele.

Szerdán pedig jött egy másik önkéntes, Chris, aki angol. Szőke, bongyori hajú, 26 éves és utazgat összevissza, mert nem tudja eldönteni, mit csináljon. Előtte művészetet tanult egy egyetemen (majd a képről ki lehet találni, hogy melyiken:)), és felemás zoknikat hord. Legalábbis két napból kettőn ez volt:).
Csütörtökön vele dolgoztunk már a kertben (a heti kerti munka egyébként nem volt túl izgalmas, a metszésből keletkezett fákat gyűjtöttük halomra). De tegnap kiszedtünk egy fát a földből!


Kevin azt mondta, hogy ez egy heti munkánk lesz, meg hogy nem kell sietni (és két teaszünetet is elrendelt nekünk:)) , de azért sikerült befejezni délelőtt. És ilyen munkánál nem is fáztunk:)
Délután azért már kabátban kellett sétálni menni. Ma megtanultam az agyag, sár, balta, vág (clay, mud, axe, chop) szavakat:) Chris szörnyen meglepődött, hogy csak a délelőtt kell dolgozni, mondta, hogy nem készült ilyen sok szabadidőre és azt se tudja mit kezdjen vele:)
Szóval délután sétáltunk egyet, elmentünk Milton Keynes Village-be, mert azt reméltünk, találunk ott valami óváros szerű részt is, ami nem annyira sikerült. Csak egy régiesen kinéző pubot találtunk, így hát oda kellett betérnünk:) Velünk jött Chris is, így egész délután angolul folyt a társalgás, ami hát nem kicsit fárasztó. De jó sok mindenről beszéltünk, az oroszországi gázfüggőségünktől kezdve a sör hőmérsékletéig minden előjött. Furcsa lehet azért neki is, hogy egész délután töredező angolsággal beszélünk hozzá. Meg sokszor azért is mondunk baromi lényegtelen dolgokat, mert mi élvezzük, hogy azt is angolul mondjuk:) Majd még kiderül, hogy mennyire türelmes:) Egyelőre nagyon barátságos volt, meg érdeklődő. (majd Áron berak egy pubos képet). Megkérdeztem tőle, hogy ők használják-e egyáltalán elő beszédben a "past perfect"-et (ez egy számomra megfoghatatlan angol igeidő, és erre azt mondta, hogy ő igazából azt se tudja, hogy mi az, mert nekik nincs nyelvtan órájuk a suliban. Csak azt tudja megmondani, hogy egy mondta helyes-e vagy nem, de azt nem tudja megmondani, hogy miért nem. Érdekes, bár lehet hogy ezzel mi is kicsit így lennék, ha tőlünk kérdeznének valami magyar nyelvtant, hogy mikor kell használni. És helyesírásra se tanultak soha szabályokat, csak sok esszét írtak, amit aztán a tanár kijavított és ezzel tanultak.
Hazafele nem lehetett nem lefényképezni a naplementét a tó fölött. Nem biztos, hogy túl izgalmas, de azért megmutatom Nektek:


Este a vacsinál már képtelenek voltunk odafigyelni miről beszélnek, annyira lefáradt az agyunk addigra. A vacsora "Red Dragon Pie" volt, ami nagyon jól hangzik elsőre, de kiderült hogy ez egy vega étel, ami főként babból és krumpliból áll. Este azért én jobban vágytam egy kis húsra:)

Február 20.

Vasárnap London.
Kb. ez volt az útvonal, de nem mindenütt pontos....
http://www.gmap-pedometer.com/?r=4305347



Busszal mentünk, mert az volt a legolcsóbb. Az a Victoria Coach Station-ra megy, amit az utcákon csak hanyagul V'tria-nak írtak. Reggel 7:40-kor ment a busz és mivel 3 km-re van a helyi buszállomás nagyon korán kellett volna kelnünk. Szerencsére Helen mondta, hogy úgyis fent szokott lenni olyankor, úgyhogy kivisz.
A londoni állomás elég félelmetes. Külön van egy leszálló rész, ami tele volt a bőrszínükben az angoloktól jelentősen eltérő várakozó népcsoportokkal. A busz út meg a maga 1 óra 40 percével hosszú. 70 perccel hosszabb, mint a vonat. Cserébe nincs messze a belváros.

Első utunk a királynőhöz vezetett, hogy teázzunk egyet, de mivel sejtettünk, hogy ilyen korán még nem tud minket fogadni, odafele bedobtunk egy kávét. Körbenéztünk a Buckingham palota előtt a téren, meg a mellette lévő parkban, ami a sok esőre való tekintettel igen csak zöld volt. Itt is sok a mókus, de nagyon gyorsak is, úgyhogy nem annyira sikerült őket lefotózni... Megnéztünk egy csomó szobrot, meg épületet. Trafalgar tér, meg a Nelson admirális, aztán a lovasság épülete, ahol lovakat nem láttunk. Aztán átvándoroltunk a Nemzeti Galériába. Oda be is mentünk. Amúgy maga a belépés ingyen van, de kivannak rakva ilyen nagy perselyek, hogy kérik, hogy adakozzunk. Persze ha nagyon zavarban lennénk, segítenek is, szóval ráírják, hogy mennyit is kéne beledobni. Ott elvoltunk két órát, megismertük az olasz 15 sz.-i festészetet és mire Van Gogh-hoz értünk már kellően tele volt a fejünk képekkel, nade sebaj. Láttunk mindent!

Utána elmentünk a Covent Market-hez (amit rosszul jelöltem a térképen) és ott meghallgattunk egy bácsit, aki U2-t gitározott, aztán mivel már elég hamar elfogyott az otthonról hozott hamuban sült pirítós, elkezdtünk kaját keresni. Elsősorban az 5*-os éttermeket néztük, de végül mégis egy indiai-kínai-pakisztáni-arab-lengyel-zsidó étkezdébe kerülünk, ahol tradicionális angol ételeket kínáltak, így ettünk ott valami indiai cuccot, meg ilyen KFC-s kaját. Szereztünk kávét is.

Tele pocakkal azért sokkal jobb volt már benézni a China Town-ba, mert itt minden ablakban sült kacsák forogtak. Persze sok kínai is volt, meg sok kínai nyelvű újság. Rengeteg turistával. Az amerikai filmek lepusztult kínai negyedétől nagyon messze volt. Csak sok szemét volt. Utána a Soho-ba mentünk, de persze azért az sem a régi. Legalább a házak szépek voltak itt és rendes sikátorokat is láttunk, füstölgő kis kéményeket és hangulatos (drága) kocsmákat.

Amúgy az egész Londonban az volt a legjobb, hogy Kata tudta mi hol van és mondta, hogy neki a látványosságokból egyszer elég volt, így ő tudta nézni a szép házakat, autókat, apróságokat, amíg én csak ámultam-bámultam a soha nem látott nagyváros forgataga előtt. Még szerencse, hogy február van, nyáron amikor még többen vannak, tuti nem bírnám ki azt a tömegnyomort. Így jutottunk el a Leicester térre, ahol mozik voltak. Szép nagyok, meg minden, csak felvolt turva a tér a 2012-es olimpia miatt, úgyhogy nem sokat láttunk, mentünk tovább az Oxford street-re, ahol sok-sok bolt volt, meg mégtöbb ember. Itt kezdett kicsit már sötétedni, meg a buszunk miatt is elkezdtünk izgulni. Szóval kicsit kiléptünk, de megnéztük a Piccadilly teret, ahol cirkusz, meg sok reklám volt, lesétáltunk a Big Ben-hez és ott álldogáltunk kicsit a hídon. Néztük a vizet, meg az embereket. Itt voltak amúgy még más magyarok (meg a National Galery-ben).

Itt még körbenéztünk, aztán irány a buszpályaudvar. Ott rengetegen voltak, de ketté osztották a társaságot, mert előre tudták, hogy sokan leszünk és így direkt két buszt küldtek. 80 perc alatt itthon voltunk a városban és 40 perc séta után gyors vacsi, majd TV nézés Kevinnel és Helennel.
Én nagyon élveztem a napot. Remélem Kata is :):):)

Apa fényképzetem neked olyan robogóst, aki az utcákat tanulja, hogy taxis lehessen:

Február 18.

Szóval tegnap véletlenszerűen eljutottunk egy óvárosi részébe MK-nak, Newport Pagnell-be. Épp készültünk sétálni egyet, amikor a parkolóban összefutottunk Helennel, aki megkérdezte, hogy voltunk-e már azon a részen, és mondta, hogy szívesen elvisz minket kocsival. Nagyon szép volt, templommal, temetővel, régi házakkal, boltokkal. Miután körbementünk a szép részen(ami nem is volt annyira nagy), beültünk egy pubba, ahol csak néhány helyi volt, és ittunk kávét meg megkóstoltunk két sört (majd Áron gondolom ezt részletezi:)). Utána vissza gyalogoltunk egy óra alatt, így a vacsit sem késtük le, ami most valamilyen hal volt.

Ja. Én ültem elől a bal oldalt a kocsiban. Azt nem mondom, hogy nem kerestem a pedálokat, mikor közeledtünk a körforgalomhoz, de azért vicces volt. Newport Pagnell tényleg szép volt. Főleg a temető, meg az utcák összképe, amit képen nem tudunk sajnos visszaadni, de mi nagyon élveztük. Szívtuk-szívtuk csak magunkba!!! :)


Valójában először a "The Plough" nevű pubba mentünk be, ahol rossz arcú angolok délután 4-kor elcsendesedve fordultak felénk...(leginkább Kata felé), de a csapos néni (tényleg) kedvesen tudatta velünk, hogy kávét ők nem tudnak főzni, de menjünk át a "The Dolphin"-ba. Két sört néztünk meg, az első még Katának is ízlett.

Az volt a baj, hogy az egész kaland úgy indult, hogy ugorjunk ki ide a Local Centerbe, ami 5 percre van, így egyikünk sem készült túlzottan fényképező akkumulátorral és sokáig sem maradhattunk, így az esti fényeket lekéstük. Viszont remélem tudunk valamikor TÉNYLEG bringát szerezni és akkor bejárhatjuk a környéket úgy is.

A tegnapi munka levélgereblyézés volt, hárman csináltunk négy órán keresztül egy kertet. Egy nem olyan kicsi kertet. Ez a ház kicsit arrébb van, de még a communityhez tartozik, három idősebb ember él ott. Bementünk hozzájuk teázni, nagyon kedvesek voltak, csak szegény nénit alig értettük, mert csak halkan és rekedtesen tudott beszélni, és mindig visszakérdeztünk, vagy Kevint néztük kérdően, aki elmondta aztán hogy mit mondott Mary (a néni). Ma levágott faágakat szedtünk össze a kertben, amiből rengeteg van, és még lesz is. Kevin kertészkedik itt, kb egy éve jött ide, és azóta a dzsungelből kertet varázsolt, de persze a munka sohasem fogy el, főleg nem tavasszal. Egyébként nincs hideg, legalábbis 10 perc munka után már:)
Egyszer majd lefényképezzük magunkat a kertben, a munkásruhánkban:)
Majdnem kifelejtettem a nap hírét: maradhatunk itt április elejéig!!

Bizony maradhatunk. Ez azt jelenti, hogy legrosszabb esetben is összesen 2 hónapot leszünk kint, de már elkezdtük szervezni, hogy áprilistól mehessünk még valahova, akár csak 2-3 hétre is, de mehessünk. Ma vacsira amúgy megint nagyobb lakoma készült, mert ilyenkor szoktak a vendégek is jönni este. Ma senki nem volt, csak a Community összes tagja összegyűlt és együtt evett. Volt marhahús paradicsomos-paprikás mártással, vagy anélkül és gombás mártás. Ezekkel lehetett leönteni valami kukorica dara szerűből főtt (fehér!) puliszkát. Sült csirkecomb és persze kétfajta saláta.

Február 17.

Ma hirtelen elhatározásból Newport Pagnell-be mentünk. Majd elmeséljük milyen volt.

Február 16.

Tegnap kiporszívóztam az összes meeting roomot, aztán meg fákból szedtem ki a szögeket, amikből majd szép sufnit építünk....egyszer. Kata eddig nagy kupac farakást csinált. Puszta kézzel felaprította a fadarabokat majd ferrari alakba rakta a garázs mellé. Elég laza nap volt. Délután esős idő volt, szóval filmeztünk. Nekem annyira nem jött be ... (Kill Bill).

Hát ma elég hideg reggelre ébredtünk. 3 fok volt és egész délelőtt hűvös volt az árnyékban, bár hála Istennek sokat sütött a nap. Kerti munkáztunk. Aztán ebére tortellini volt. Utána kicsit pihiztünk, benyomtunk egy tábla csokit, aztán én futottam egy dupla tó kört. Aztán takarítás, meg egy mosást is beraktunk.... meg persze egy sör ;)
Este ilyen sütött krumpli volt, főtt brokkolival, lilakáposztával, meg nagydarab hússal. Szerintem marha volt, vagy disznó. Félig átsütve. Egész jó volt, bár én mindent tovább sütöttem, pároltam volna, de mindegy. Most itt ülünk a meleg nappaliban, ropog mellettünk a kandalló, Kata jóbarátokat néz a TV-ben :)

Hát, azért én elfáradtam tegnap a faaprításban és rakosgatásban. De azért élveztem, legalább nem fáztam:)

Február 15.

Február 14.

Ez a ház. Persze nem síkban van, hanem ez egy ilyen U alakú cucc, csak szerettem volna, ha
látszik valamennyire, így aztán persze a legkevésbé látszik :)

Ez meg itt a szobánk. Szép nagy. Az ajtóból van fényképezve és jobbra mellettem egy beépített gardrób szekrény van, mellette az ablaktól jobbra pedig egy fiókos szekrény. Az ablakon ahol csukódnia kéne ilyen centis rések vannak, ahol besüvít a 10 fokos hideg, de fűtés esténként van és akkor meleg van.


Amúgy az elmúlt két napban egész szép idő is volt az eső mellett. 10 fok körüli levegő hőmérséklet és ha nem fújt a szél, akkor kellemes volt nagyon. Sokat sétáltunk emiatt, felfedeztük a tó élővilágát is, akik eddig nagyon bujdostak az esőben. Voltak vadkacsák, sirályok, ludak, meg szép hattyúk is (szép hattyús képet majd Katus tesz fel).

Ilyenek azért itt is vannak. De az emberek tényleg össze is szedik a kutyájuk utáni maradékot a kihelyezett fekete zacsikba, viszont kuka az nincs sok sem a parkokban, sem az utcán, így mivel a szemetelést enyhébben bírságolják, mint a kutyakakit, a parkok kijáratánál minden tele van dobálva kis fekete zacskókkal. Legtöbbjük a bokrokon lóg. Szép...

Ez egy szép Vauxhall Astra... Még régi, nem EU-s rendszámmal, ahol külön volt még a zászló.

Ő meg Kata, lehet ír még pár sort :)


Ma egyébként ástunk, egy hosszú, 1m széles gödröt, ahova valami bogyósgyümölcs bokor lesz beültetve. Ásás közben találtunk jó nagy csontokat, egy falat(!!), és egy kerti csaphoz menő műanyag vízvezetéket, amit szerencsére nem sikerült átvágnunk. Meg rengeteg követ. Ez már azért keményebb fizikai munka volt, már ma is érzem a hátamat, majd még holnap hogy fogom:)
A környék kb egy nagy park, nem tudom, ki vágja ezt a rengeteg füvet. Egy kis állatos kép:

Kár, hogy a fölső hattyú feje kicsit lecsúszott..

Tegnap egyébként jó volt Kevinéknél, néztünk egy érdekes minisorozatot, történelmi témával, és tudtak nekünk angol feliratot rakni a tvhez, így meg is értettük, amit láttunk:) itt is olyasmi egy film, mint nálunk, h kb a harmada reklám a tvzési időnek, csak itt nem 20 percenként van 10 perc, hanem 10 percenként 3 perc. meg kaptunk kölcsön tökjó dvdket, amit nem biztos még, h lejátszik a gép, de hátha..