Hazaértünk. 2,5 hónap után Budapesten. Azthiszem nem történt semmi bajunk. A hazaút kalandos volt, de megvolt. Tessék személyesen megkérdezni, mi meg elmeséljük :)

Old Hall.

Avagy a hippik támadása 2011. Milton Keynesben tartottak nekünk egy búcsú vacsorát még az utolsó este. Finom fagyik voltak és borok. Pénteken reggel 1-én viszont indulnunk kellett. Kaptunk ajándékba csokit, hogy ne kelljen hazacipelni és egy képeslapot, amit mindenki aláírt. Vonattal jöttünk, ami jó volt. Elég elegáns volt, bár a második vonaton nem volt túl sok hely a sorok között, de kívülről nyíltak az ajtók, ami miatt ilyen régi angol feelingje volt a dolognak. Manningtree-nél szálltunk le, majd épp jönnie kellett volna a busznak, ami idáig el is hozott volna minket, de az angolok persze kinthagyták a táblát ott is, ahol nem jár busz, így rossz helyen vártunk és utána már csak sétálni támadt kedvünk a 25 kilós csomagjainkkal, így 1 óra menetelés után megérkeztünk Old Hallba.
Ez régen egy kolostor volt nőknek és nővérek laktak itt. Emiatt nagyon régi is és recseg mindenütt a fa padló. 45 ember él itt kb. és csomó mindent megosztanak. Közös fürdőszobát használ mindenki, szóval senkinek nincs sajátja a lakásában, közösen esznek minden nap és közösen dolgoznak az itt lévő helyi farmon, ami igen nagy. Van sok birka, tyúk, boci.
Első nap beraktak minket egy emeleti szobába és azt mondták itt fogunk lakni. Az előző képen lehet is látni, hogy hol van. Aztán 2 napja kijelentették, hogy jön egy énekes csoport és arra a pár napra jó lenne ha átmennénk máshova lakni, egy üres lakásba, mert kell a hely az énekeseknek. Ez azért annyira nem volt örömteli, de legalább a kicsi szoba helyett egy komplett lakást kaptunk. Nem volt tisztaság (meg padló sem), meg nem minden jó ott sem, de azért nem baj. Péntekig majd a többi önkéntes is oda költözik, de egyelőre még csak nekünk kellett (kedden). Hogy minek ilyen korán?... Fűtés persze nincs a lakásban, szóval azért az is vicces, de tökéletesen leírja a helyet, hogy gond nélkül lenyúltunk egy elektromos fűtőtestet, anélkül, hogy bárkinek is hiányozna. (eddig....) (a mi előző szobánkból)
Ma pedig szabadnapon kérni akartunk bicikliket, ami egy 50 fős communityben ugye annyira nem lenne nagy dolog. Rengeteg önkéntesük van, gondoltuk fenntartanak pár szutyok bringát, amit bárki elkérhet. De NEM! A tagok bringáit kaptuk kölcsön végül, mert persze kölcsönadják, de azért kicsit furi volt. Lementünk a tengerhez és jó meleg volt. 20 fok volt és napsütés kicsit le is égtem a karomon, de a képek majd későbbre maradnak, mert most a Chelsea játszik a Manchester Uniteddel és nehéz koncentrálni a sok szurkoló ember miatt...

Március 31.

Most pótolom a hiányosságunkat, és mutatok pár képet Cambridge-ről. Nekem jobban tetszett, mint Oxford, de lehet hogy csak azért, mert többet láthattunk belőle (vagyis inkább az egyetemi részekből), meg nagyobb a régi belváros rész. Itt sokkal koncentráltabban voltak az egyetemi részek, a legtöbb egy kanális mentén volt, és a kanális másik oldaláról be lehetett látni az összes kertbe. Meg néhány kerten át is lehetett menni. Mindegyiknek nagyon szép volt a főbejárata, látszik hogy régi tradíció szerint csak a gazdag embereknek valók ezek az egyetemek:) Nem is feltétlenül a tandíj, hanem inkább az összes velejáró, a tradíciók, az életforma a drága itt. Claire mesélte, hogy ha a cambridge-i egyetemen van egy bsc diplomád, akkor egy bizonyos összegért megveheted az msc diplomát ugyanabból a szakból, mert úgy gondolják, hogy az ő bsc szakjuk megfelel az msc szintnek. És ez teljesen legális:) Ezért sem szeretik más egyetemek őket.

Ilyen egyetemi épületeket láttunk:

Egybe be is mentünk (Queens' College), 5 font volt kettőnknek, gondoltuk ha már itt vagyunk, ennyit áldozunk rá:) 1400-as években épült a legrégebbi része,

és itt tanult, majd később tanított Erasmus:

Itt található a matematikusok hídja, amiről az a legenda terjeng, hogy Newton tervezte és építtette fából, egyetlen szög vagy csavar nélkül. És hogy csak azért látszódnak csavarok, mert később szétszedték, hogy újra összerakhassák, de nem sikerült és csak csavarokkal tudták megoldani. De ez persze nem igaz:) Newton halála után épült, csavarokkal.

És a kanális másik oldaláról ezt láttuk:

Nagyon szép időnk volt, ezért is sikerült rosszul egy csomó kép:) Ezért bocsánat is, hogy olyat is felraktunk, amik nem olyan szépek az árnyékok miatt, de meg akartuk valahogy mutatni az utcaképeket is.

Március 25.

Pénteken a Japán földrengés és cunami áldozataira emlékeztünk és a nem messze lévő japán templom javára gyűjtöttünk pénzt adományokat. Volt egy aukció is, amit egy fél angol, fél japán nő rendezett, mert ő elvileg valami híres író és a könyvét, meg még egy festményt árvereztek el. Az árverést egy indiai pasi tartotta és a kaja indiai volt, amit mi főztünk, Liz vezetésével. Mellesleg elég pocsék volt... a rizs végül is nem volt rossz, meg a gyümölcssaláta.

Volt itt egy család is, akik tokióiak és ott voltak a földrengéskor, csak utána ideutaztak Milton Keynes-be, hogy biztonságban legyenek. Az anyuka angol tanár és mesélt a földrengésről is.

Volt tombola is, amire mi is beneveztünk és persze a brandy, meg a bor elég hamar elfogyott az ajándék asztalról (mert választani lehetett), de Kata így is nyert valami DVD-t, amin egy ősrégi film van.

Március 19.

London.

Az egész a Hyde parkban kezdődött...

Megkoszorúztuk az Opeth emlékművet valami piros épületnél.

Majd séta és a Sience Museum...

Botond - neked vonat.

Tibi neked autó ...

Na mikori az autó? Ki és hol törte össze?

... és Tibi, boldog születésnapot is ma! :)

Dávid, neked vadászgépek

Mi meg kipróbáltunk minden interaktív alkalmazást, még akkor is, ha 5 éveseknek szólt.

Megnéztük, milyen lenne Kata, ha fiú lenne.

Aztán Victoria&Albert Museum

Telis-tele arannyal és ezüsttel

Aztán bementünk a Harrods-ba, de végül nem vettünk semmit :)

Majd megismertük Chelsea-t

És az esti várost.